Létezik egy hely Guatemalában, ami minden ember életét megváltoztatja. Ez az a hely, mely ráébresztett minket arra, hogy a kényelmes és biztonságos élet helyett a kalandokkal és megpróbáltatásokkal kikövezett út a jobb. Ez a hely El Mirador, a maják kilátója. Kilátó egy szebb és jobb életre…

Néhány évvel ezelőtt, mikor még azt sem tudtam, mi fán terem a túrázás, belevágtam egy dzsungelkalandba, aminek szépségeiről és nehézségeiről fogalmam sem volt. Ismertem Tarzan és Maugli történetét, láttam csodás filmeket, amik a dzsungelben játszódtak, így a lehetőség, hogy én is belekóstolhatok ebbe a hihetetlenül egzotikus világba, megbabonázott. Nekivágtam és engedtem, hogy rabul ejtsen az esőerdő vad és élettel teli világa.

Lejártam a talpam, a tenyerem a tüskés gallyak hatására duplájára dagadt, a ruhám a verejtéktől és a sártól sötétbarnává változott, mégis az élményt, amit az El Mirador túra nyújtott, soha nem feledem. Napi 30 kilométereket gyalogolni (olykor 60-at) még a Pilisben is az ember becsületére válik, nemhogy az őserdő mélyén. Az élővilág, az ősi kultúrák megismerése és az érzés, hogy Földünk dobogó szívében kalandozol azonban mindenért kárpótol. Fent állni a Tapír templomának tetején és letekinteni az alattad köröző arapapagájokra és tukánokra, hallgatni a bőgőmajmok napbúcsúztató énekét azt mondatják veled: Hazaértél.

Ezután már minden jött szépen egymás után. Ha az embert elkapja a gépszíj, nincs megállás. Vonzani kezdtek az ismeretlen messzeségek, a havas hegycsúcsok és a kietlen sivatagok. Még többet! Még többet! Így jutottam el az elmúlt években egyre vadabb és vadabb helyekre, mint a Moszkító-part vagy Darién esőerdei, így mentem neki a 6300 méteres Ampatónak és így jutottam fel a tepuik csúcsára Venezuelában, dacolva az elemekkel.

A Mirador Adventures, amit 2009 nyarán sikerült a világra hoznom, már nem csak a kalandról szól, több annál. Élvezem megmutatni az embereknek mindazt, amin az elmúlt években átmentem, s megismertetni Veletek, túratársaimmal azt, hogy utazni, kalandozni másképp is lehet, mint a megszokott.

Csirkebuszon utazni Guatemalában, pipantéban ülni a Moszkító-parton, testfesteni félpucér indiánasszonyokkal Dariénben, megmártózni jéghideg tavakban a Roraima tetején, sátrazni -30°C-ban az Andokban, pumát enni Paraguayban vagy Nicaraguában menekülni a helyiektől, akik orosz kémnek néznek nem kényelmes, mégis örökre beivódik az ember emlékezetébe. Célunk a Miradornál az, hogy ezeket az élményeket Neked is átadjuk. Mert a Machu Picchu szép, de az odavezető út sokkal emlékezetesebb...

Nagy Endre
a Mirador Adventures alapítója