Életed legvadabb utazására készülsz, ahol igazi felfedezőnek érezheted magadat. Nincs útikönyv, mely érdemben foglalkozna ezzel a vidékkel annak megközelíthetetlensége miatt. Ez a vidék a Rio Patuca és a Moszkító-part. Eldugott őserdei indián törzseknél töltöd az éjszakákat, magadnak fogod a halat és tatura vadászol. Ősi ösvényeken túrázol, amiken alig jár ember, ezért machetéd kellemesen csilingel a bozót levelei között. Éjszakánként függőágyad alatt tapírok, ormányos medvék és jaguárok sétálnak, biztonságodért azonban tawahka és miszkító indiánok felelnek. Bár már ledobták a fűszoknyát, életük minden eleme a természethez kötődik. Azt esznek, amit fognak vagy vadásznak, és amit asszonyaik az őserdőben gyűjtögetnek. Eredeti őserdei kakaót kóstolhatsz, esténként csípős házi sörrel múlathatod a napot.
Hondurasi túránk a dzsungeltúrák non-plus ultrája. Gyere, és kóstolj bele a régi felfedezők életébe!
Reggel indulsz Tegucigalpába, Honduras fővárosába, Másnap délután 1 óra körül landolsz a Föld egyik legbutább nemzetközi repülőterén, ahová a gépeket a pilóták bedobják a rövid kifutópályára, ezért az embernek olyan érzése van, mintha zuhanna. A reptérről Tegucigalpa belvárosába taxizol, ahol egy egyszerű, de tiszta szálláson szállsz meg. Délután városnézés és függőágy vásárlás a program. Ha marad idő, 2-3 órás túrára mész a város fölé emelkedő Jézus-szoborhoz, ahonnan fantasztikus kilátás nyílik az amúgy nem túl szép városra.
Reggel 8 órakor indul a buszod Palestina Patuca falujába. A busz érinti Danlí városát, ahol ehetsz valamit, majd egy szörnyű földúton megkezded 3 órás tortúrádat Olancho hegyei között. A Rio Patuca mentén utazol gyönyörű ranchek között. Úgy 30 éve még ezt a vidéket is esőerdő borította, azóta azonban a rancherók mindent lepusztítottak. Palestina Patuca falujába kora délután érkezel. Bár túl sok látnivaló nincsen errefelé, mégis kell egy fél nap, hogy mindent beszerezz a következő 2 hétre. A csapat férfi tagjai benzinért és vízért indulnak, a nők feladata pedig az élelem beszerzése lesz. Estére mindent összegyűjtünk, majd nyugovóra térünk a falu közepén álló szállóban. Nem mindig van folyóvíz, úgyhogy készülj fel az első vödörből fürdésre.
Egész napos pipanteútra indulsz a Rio Patucán. A száraz évszakban is elegendő víz van a folyóban ahhoz, hogy biztonságban leereszkedj a Tawahka Asangniba. Kezdetekben szörnyű erdőirtások mentén haladsz, az első pár órában csónakosaid küzdeni fognak a zúgókkal. Néha úgy érzed, mintha raftingolnál, de soha, egyetlen ilyen pipante nem borult még fel, így teljes biztonságban vagy. Néhány órás utazás után sűrűsödik az esőerdő. Egyre több lesz a madár, a parton pedig feltűnik néhány kajmán és teknős. Kis szerencsével vidrát is láthatsz. 12 órás pipantézés után kötsz ki egy erdő közepén álló ranchnél, ahol majd az éjszakát töltöd, függőágyban.
Kora hajnalban kelsz útra. Pár órás csónakázás után a távolban feltűnnek a Colón-hegység fantasztikus mészkőszirtjei. Kevés szebb táj akad ennél, aki erre utazik, a földi édenkertben érezheti magát. A kora délutáni órákban érkezel meg Krautara alig 100 fős falujába, ahol belecsöppensz a nagy őserdei valóságba. Sem áram, sem folyóvíz, sem ágy. Patakban fürdesz, kókusztejet iszol, függőágyban alszol. A tawahka asszonyok rizst törnek és ruhát mosnak a folyóban, a férfiak vadásznak és halásznak, hogy legyen estére étel az asztalon. Krautara olyan falu, amilyenről csak gyermekkorod indiánkönyveiben olvashattál. Ha szeretnél, délután vezetőddel elsétálhatsz a szomszédos Krausirpibe, vagy csak egyszerűen pancsolj a tawahka gyerekekkel a folyóban.
Reggeli után bepakolsz a falu pipantéjéba, majd felcsónakázol a Wankibila-völgy bejáratánál emelkedő Piramis-csúcshoz. 40 perc utazás után egy banánültetvényen találod magad, ahonnan kb. fél óra gyaloglásra van egy patak. A patak parton kialakított táborhelyet kitisztítod, majd néhányan vizeskannákat vesznek a hátukra, s azokat felviszik egy magasabb kiszögellésre, hogy a másnapi csúcstámadásnál legyen vízutánpótlás. A terep nem lesz könnyű, meredek, esőerdővel benőtt sziklafalat képzelj el, ami szerencsére elég jól szabdalt ahhoz, hogy haladni tudj rajta. A vizeskannák elhelyezése után visszatérsz a táborba. Fürdés a patakban, majd vacsora. Az esti menü dzsungelcsirke, folyami rák, yukka és rizs.
[Táv: 2 km; Szint: fel 100 m, le 100 m; Menetidő: 4 óra]
Hosszú nap lesz a mai. Machete felcsatolva és irány a 450 méter magas Piramis-csúcs. Egy óra alatt éred el azt a pontot, ahová tegnap a csapat néhány tagja vizet vitt fel. Itt feltöltöd a készleteket, amivel a következő 5-6 órát kihúzod, majd folytatod túrádat fel a csúcsra. Két szakaszon közel sziklamászói feladatokat kell végrehajts, de vezetőd és tawahka segítői biztonságban átsegítenek rajta helyben készített létrák segítségével. Dél környékén érsz fel a csúcsra, ahonnan egészen elképesztő a kilátás. Belátni az egész Tawahka Asangnit, a távolban feltűnik a Pico Dama és a Rio Plátano völgye. Miután kifotóztad magad, visszatérsz az alaptáborba, ahol összepakolsz, majd visszaereszkedsz a Rio Patuca partjára, ahová érkezik érted a faluból a csónak. Az éjszakát Krautarában töltöd.
[Táv: 4 km; Szint: fel 250 m, le: 250 m; Menetidő: 6-7 óra]
A délelőtt a pihenésé, valamint a mosásé, mivel eddigre valószínűleg minden ruhád rendesen bemocskolódott. Élvezd a trópusok nyugalmát, a csendet és a hihetetlen nyugalmat, ami Krautarát övezi. Közvetlen ebéd után elbúcsúzol a tawahkáktól és az innen kb. egy órányira fekvő Pimientába pipantézol. A Colón-hegység végéhez érsz, de ez az egy órás utazás még csodaszép tájjal ajándékoz meg. Pimienta egy Krautaránál jóval nagyobb miszkító falu. A miszkítók sötétebb bőrűek, szélesebb arcúak szomszédaiknál, de legalább annyira vendégszeretők, mint ők. Az éjszakát egy nagyon kedves család házában töltöd, természetesen függőágyban.
Emlékszel, mikor a Smaragd románca című filmben Kathleen Turner az őserdő mélyén belevágja a bozótvágókést egy repülőgéproncs oldalába, amelyből egy csontváz mosolyog vissza? Hasonló élményekben lesz részed. 30 éve egy repülőgép zuhant le a vidéken, de a gép maradványai máig láthatók az őserdőben. A mosolygó csontváz kivételével minden olyan, mint a '80-as évek nagy sikerű klasszikusában, ugyanis egy expedíció keretében a pilótát kiemelték a roncsból. A gép azonban hátramaradt. Benőtte a dzsungel, a liánok szorításában lassan az enyészeté lett. Több órás túrára indulsz a roncshoz, amit délelőtt 10 óra magasságában érsz el. Ezután visszatérsz Pimientába, ahol fürdőzhetsz a Rio Patucában vagy játszhatsz a mindig mosolygós miszkító gyerekekkel. Ha van egy kis szerencséd, tapír vagy iguána lesz vacsorára.
[Táv: 8 km; Menetidő: 4 óra]
Fél napos kirándulásra indulsz a közeli barlangokhoz, amiket állítólag már az ókorban is laktak emberek, bár erre bizonyítékokat még nem találtunk. Soha nem leltünk rá azokra a barlangrajzokra, amikről a miszkítók meséltek nekünk. A barlangokba nem csak azért megyünk, hogy rátaláljunk a rajzokra. Az ilyen helyek kedvelt rejtekei a jaguároknak, így kis szerencsével nagymacskát is fotózhatsz. Délben visszatérsz a faluba, megebédelsz, majd irány Wampusirpi. Pimientát magad mögött hagyva először Tukrun, majd Khurpa következik. Ezen a két településen az első fehér emberek előtted csak vezetőd és a 2008-as túra résztvevői voltak. Vannak még ilyen kommunák, így találomra megállunk egy-két faluban, ahol garantált lesz a döbbenet: látványodtól megrémült gyermekek, furcsán rád tekintő és hajadat fogdosó asszonyok. Ez a kulturális sokk felsőfoka: első fehérként megjelenni egy ősi településen. Az éjszakát a miszkítók fővárosában, Wampusirpiben töltöd, végre ágyban.
[Táv: 5 km; Menetidő: 4 óra]
Hajnalban indulsz Ahuasba, majd onnan dél körül Brus Lagunába. A táj megváltozik. A folyópartot mangrove borítja, mögötte szavanna húzódik. A Rio Patuca deltájának ezen ága keskeny, így igen közelről veheted szemügyre a parton sütkérező kajmánokat és teknősöket. 4 órás menet után befutsz egy lagúnába, ahol rengeteg madár fészkel. Gémeket, kócsagokat, karakarákat és íbiszeket kaphatsz lencsevégre. A lagúna partján fekszik Brus Laguna, ami igazi világváros hangulatot fog árasztani az őserdő után. Itt a lakosok többsége már fekete - bár a település még nem hamisítatlan garifúna. Az éjszakát egy helyi szállón töltöd a lagúna partján. Ne várj sokat tőle, Brus Laguna nem a luxusról szól.
Az éjszaka leple alatt a Moszkító-part mentén Batallába csónakázol. Átszeled a Brus-, majd az Ibans-lagúnát, végül egy emberkéz vájta csatornán át jutsz el Plaplayába, onnan pedig Batallába. Batallát alig pár család lakja, legnagyobb nevezetessége, hogy innen származik Suazo, az utóbbi évek legjobb hondurasi labdarúgója. Hajnali 6-kor érkezel Batallába, ahonnan igazi rallyra indulsz a Mosquitia Highwayen. Nincs út, a 4x4-es dzsiped a tengerparton vagy épp a tengerben halad egész Irionáig, ahonnan földúton jutsz el Tocoába. Innen busz visz La Ceibába. Nueva Armeniából délután indul egy csónak a csodás Cayos Cochinosra. Alig 100-an élnek a szigeteken, többnyire halászok. A part elképesztően gyönyörű, igazi fehér homokos paradicsom. Az éjszakát egy, a halászok által üzemeltetett menedékházban töltöd, olyan körülmények között, ahogyan ők is élnek.
Egész napos pihenés a program a szigeteken. Ha akarod, hajnalban felkéredzkedhetsz egy halászhajóra, s megnézheted, miként élik életüket a helyi halászok. Lehet snorkelezni, búvárkodni, este pedig be lehet nevezni egy hamisítatlan langusztavacsorára a helyiekkel.
KÜLÖNPROGRAM: snorkel (kb. 15 US$), búvárkodás (kb. 40 US$), langusztavacsora (kb. 10 US$).
Reggel indul a csónakod vissza La Ceibába, ahonnan busszal San Pedro Sulába, Honduras legfejlettebb, de a Föld egyben legveszélyesebb városába utazol. Az éjszakát egy külvárosi, elit negyedben található hostelben töltöd, így semmi bántódásod nem esik a rossz hírű városban.
Dél magasságában indul a géped San Pedro Sula repülőteréről. Másnap délben érkezel meg Budapestre.
A fényképeket Bakos Gábor, Mátis Iván és Nagy Endre készítették.
A túrára a következő felszereléssel készülj:
Honduras földrajzilag három egységre osztható. A nyugati országrész hegyvidéki terület, itt található az ország legmagasabb pontja, a 2849 méteres Pico Celaque. Az északi terület a Karib-tenger partvidéke, gyönyörű fehér homokos strandokkal. Elég nagy a hullámzás, ezért a legszebb strandok a szigeteken találhatók. A Moszkító-part szerkezetileg az egyik legnagyobb egység. Nyugatról Olancho hegyvidéke határolja, innen közel 200 kilométer széles parti sáv következik a Karib-tengerig. Az ország leghosszabb folyója a Rio Patuca. Közel 500 kilométer hosszú, amiből majd 250 kilométert fogsz megismerni. A Colón-hegység vidéke Közép-Amerika egyik legvadabb zónája, több vonulata máig felfedezetlen.
A száraz évszak januártól májusig tart, de eső bármikor lehet. A nappali hőmérséklet 30-35°C körül alakul, az erdő mélyén valamivel hűvösebb lesz, de ott a magas páratartalom miatt többnek fogod érezni. Éjszaka akár 10-15°C alá is süllyedhet a hőmérő higanyszála az erdő mélyén, ezért készülj legalább egy pulcsival és egy nyári hálózsákkal. A Cayos Cochinoson napközben 35-40, éjszaka 25-28°C-ra készülj.
Honduras konyhája jellegzetes, de nem túl változatos. Éttermekben és kifőzdékben többnyire csirke kapható rizzsel, tortillával és kevés salátával. Sajnos az éttermek évről évre egyre drágábbak, de a kis kifőzdék, ún. comedorok aránylag olcsók. 2 US$-ért hozzá lehet jutni meleg ételhez. Jellemző, hogy a marha- és a sertéshúst nem tudják jól elkészíteni. Gyümölcsből bőséges a kínálat. Banán, mangó és papaja nagyon olcsón szerezhető be, de kapható alma és szőlő is, igaz, ezek igen-igen drágák. Nagyobb városokban megjelentek a gyorséttermek, így Tegucigalpában már van McDonalds és Pizza Hut. Rengeteg csirkéző van mindenhol, illetve a legjobb burritót is itt eheted. A Tawahka Asangni területén nincsenek kajáldák, azt eszünk, amit viszünk magunkkal és amit az indiánoktól kapunk. A túra alatt lehetőség nyílik megkóstolni a tapírt, a tatut, az iguanát, a krokodilt és a teknősbékát, valamint érdekes ízű folyami halakat.
Honduras nemzeti itala a rum. Ezek közül a legkommerszebb és legolcsóbb a Tatascan és a Yuscaran, mindkettő szinte ihatatlan. A legjobb rumok Nicaraguából érkeznek, a Flor de Cañát ajánljuk kipróbálásra. Sörök közül a Port Royal és a Salva Vida hazai termék, főleg az utóbbi a népszerű sör. Az őserdő mélyén készítik a mislát, ami erjesztett kukoricasör. Szerintünk bűn rossz, de mindenképp ki kell próbálni, mert ilyet csak itt ihatsz. A bor nem jellemző, és ha van is, horror áron. A helyi gyümölcsturmixok kiválók és vitamindúsak, a többség mégis szénsavas üdítőket vedel.
Ne fogyassz csapvizet! A Moszkító-parton a kisebb patakok tiszták, és iható a vizük víztisztító nélkül is. A palackos víz amúgy nem vészesen drága. A túrákra hozz magaddal víztisztító cseppeket vagy tablettát, mert jobb a békesség...
A repülőút valószínűleg egy európai és egy amerikai átszállással történik. Évek óta nem volt szerencsénk olyan átszállási időkhöz, amivel ugyanazon a napon Tegucigalpába lehetne érkezni, ezért az Egyesült Államokban készülj fel egy éjszakára a reptéren vagy egy reptér közeli hotelben.
Helyben többnyire helyi közlekedési eszközöket veszel majd igénybe. Palestína Patucáig helyi csirkebusszal utazol, a Moszkító-parton Krautarába, valamint onnan Ahuasig privát pipantéval csónakázol. Brus Lagunába menetrend szerinti csónak visz majd el. Az, hogy a pipante privát, nem azt jelenti, hogy csak mi utazunk a csónakban. A helyi csónakosok mindig hoznak magukkal 1-2 havert, hogy ne unatkozzanak az út alatt, valamint a folyó partján stoppoló indiánokat illik elfurikázni egyik faluból a másikba. Irionából furgon hátulján utazol Tocoáig, Cayos Cochinosra csónak visz át.
Honduras pénzneme a lempira (Lps). 1 US$ = 23 Lps. Hondurasban, ahogy egész Közép-Amerikában, az eurót nehéz beváltani, ezért dollárt hozz magaddal. Dombornyomott bankkártyák közül a VISA-t mindenhol elfogadják, egyéb kártyákat csak kevés automata olvas be. Utazási csekk a nagyobb bankokban beváltható, de elég macerás és sűrűn akadékoskodnak miatta a bankban. A Moszkító-parton nincsen bank, ezért Tegucigalpában gondoskodj elegendő költőpénzről. Brus Lagunában lehet váltani pénzt, de nagyon rossz a ráta.
Túl sok mindenre nem fogsz tudni költeni, mivel a Moszkító-parton nincsenek boltok. Néhány kézműves termék kapható Krautarában, Krausirpiben és Pimientában. A szigeteken magasak az árak, európai árszínvonalon van minden.
A Moszkító-parton az ételért fizetni kell, jellemzően 50 lempirát szoktunk adni étkezésenként. Cayos Cochinoson, ha nem halat eszel, mélyen a tárcádba kell nyúlj.
Hondurasban 110 V a hálózati feszültség. A mai elektromos készülékek általában már működnek ezzel a feszültséggel is, de teljesítményük alacsonyabb. Áram csak a fővárosban lesz, a Moszkító-parton és Cayos Cochinoson nincs áram. Wampusirpiben és Brus Lagunában van időszakos áramszolgáltatás, de ha tölteni akarsz, akkor ajánljuk a napelemes elemtöltőt, ami elektromos szaküzletekben kapható és interneten rendelhető. Forma átalakítóra biztosan szükséged lesz. Az amerikai típus használatos, ami kétágú, szögletes csatlakozó. Bármely elektromos szaküzletben beszerezhető 1000-2000 forintért. Repülőtéren is kapható.
Honduras hívószáma +504. A vezetékes hívás ára internetkávézókból újabban egyre kedvezőbb, a mobilhívás ára azonban drága. Olcsóbb megoldás, ha kártyafüggetlen telefont hozol ki magaddal, amibe helyben vásárolsz kártyát. Fontos, hogy a telefonod legyen háromsávos, mégpedig olyan, ami bírja az 1900-as sávot (van olyan 3 sávos telefon, ami a klasszikus 900 és 1800 mellett a 2100-as sávon működik, az nem jó). A Moszkító-parton egyre több helyen állítanak fel tornyot, Wampusirpiben és Brus Lagunában használható a mobil.
Internethez Tegucigalpában, Wampusirpiben és Brus Lagunában fogsz jutni, de wi-fi sehol nem lesz. Ez a vidék elmaradott, ezért a netkávézókban kőkorszaki sebességre készülj.
Jó felbontású GPS térképeket egyelőre nehéz beszerezni, de mint minden, ez is változik. Interneten keresgélj, helyben nem lesz túl sok időd felkutatni a lehetőségeket.
Veszélyekből Közép-Amerikában van elég, de ezek többsége nem a természetből származik. Hondurasban komoly gondot okoz a zsebesek jelenléte, éppen ezért nagy értékeket ne tarts olyan helyen, ahonnan az könnyen elvihető. Fényképezőgép a nyakba legyen akasztva, a hátizsákodat - főleg buszokon - fogd az öledbe vagy hordd a hasadon. A dugipénzt oszd szét több részletre és rejtsd el különböző helyeken. A zsebedben csak éppen aktuális költőpénz legyen, amit a legjobb olyan övben hordani, amin van zseb. Erőszakos fellépésekre nem kell számítani. A hölgyek kaphatnak megjegyzéseket, de nem kell félni, a hondurasi fickók nem erőszakosak. A gringó szó errefelé nem pejoratív, teljesen elfogadott, nem kell rajta felkapni a vizet.
Természeti veszélyek főként az őserdei túrákon adódhatnak. Többször volt probléma a skorpió a bakancsban vagy zokniban. Minden éjjel kösd fel a bakancsot egy ágra, reggel pedig gondosan rázz ki belőle mindent. Semmit ne hagyj éjszakára a földön. Menet közben ügyelj a keresztbe kidőlt fákra. Rá csak akkor lépj, ha meg vagy róla győződve, hogy nem korhadt és nem vizes. Ha vizes, megcsúszhatsz és kitörheted a bokádat, ha korhadt, beszakadhat alattad, és a bokaficam mellé még össze is csipkednek a hangyák. Közvetlen a fa tövébe ne lépj, mert a kígyók szeretnek ott pihenni. A barva amarilla a legtöbbet látott mérges kígyó, de találkozhatsz korál kígyóval is. Veszélyt jelentenek a szúnyogok, amik maláriát, lakott települések körül Dengue-lázt terjeszthetnek. Van egy bögöly fajta, aminek csípése nem fájdalmas, de petéit az ember bőre alá juttatja, ami kifejlődve 2-3 hónapig is rághatja a húsodat. Komoly gondot nem okoz, de néha kellemetlen lehet. Ezen kívül találkozhatsz különféle pókokkal és darazsakkal, amiknek csípése ugyancsak fájdalmas lehet. Közép-Amerika őserdeinek tipikus rovarja a mandiga, vagyis az óriás hangya, aminek csípése roppant kellemetlen. A jaguártól és egyéb macskaféléktől ne tarts, nem támadnak emberre. A folyókban vannak krokodilok, de emberre támadást eddig nem regisztráltak.
Hondurasban a higiéniás szint messze elmarad az európaitól. A városi szállók tiszták, de egyszerűek lesznek. Meleg víz nem nagyon lesz, de ez nem lesz kellemetlen, mert a nagy hőségben nem is nagyon vágysz majd rá. A Moszkító-parton nem lesz fürdési lehetőség, pottyantós WC-ket egy-két tawahka és miszkító faluban kialakítottak, de az őserdei túrákon a természetben kell elvégezd a dolgodat. Az étkezéssel komoly gondok szoktak lenni. A Moszkító-parton azt esszük, amit viszünk magunkkal, helyben általában csak rizs és bab fogyasztható. Mivel folyóban mosnak, ezért az étkészlet nincs fertőtlenítve, gyakori ezeken a túrákon a hasmenés. Városokban kövesd túravezetődet a piacra, ő tudja kinél lehet komolyabb gond nélkül étkezni. Vizer lagúnából és patakból ne igyál, csak ha van víztisztító tablettád. A kórházak tiszták és modernek, de vidéken jobb, ha a piócás emberhez fordulsz.
Kötelező oltás nincs a térségbe, azonban erősen ajánlott a Hepatitis A+B kombinált és a Tetanusz oltások beadatása. Ezek intézést legkésőbb 1 hónappal az utazás előtt meg kell kezdeni. Honduras malária által fertőzött terület, ezért nem árt, ha íratsz fel a háziorvossal egy doboz Delagilt (a Malarón és a Lariam szedését nem ajánljuk). Ezzel kapcsolatban nézz körbe az Országos Epidemiológiai Központ honlapján.
Hondurasban a közép-európai időzónához képest az időeltolódás nyáron -7, télen -6 óra.
Az országba magyar állampolgárnak nem kell vízum, de hazaút előtt lehet repülőtéri adó, bár ezt újabban tartalmazza a repülőjegy ára.
Perui dzsungeltúra Machu Picchuval, őserdei trekking Espiritu Pampába, amit egy ötnapos elvonulás követ az asháninka indiánok földjén.
Utazás Ecuador őserdőibe, biciklitúra az Andokban, barlangászás és dzsungeltúra Amazóniában, majd ayahuasca szertartás az indiánok között.