Peru mellett Bolívia turizmusa eltörpül, bár szerencsére egyre többen fedezik fel maguknak ezt a csodálatos országot. Persze itt nincsen Machu Picchu, Cuzco és Nazca-vonalak, van azonban Tiwanaku, Sucre és Salar de Uyuní. Ismeretlenül hangzanak? Na az már baj! Ezek a helyszínek egyesével is megérnének egy dél-amerikai utazást, hát még egyben látni őket. És akkor még nem beszéltünk Potosíról, a Titicaca-tóról vagy az Amboró Nemzeti Parkról.
Bolíviában nehéz az utazás, nem csak a fejletlen turizmus, hanem a nagy tengerszint feletti magasság miatt is. Nem egy alkalommal merészkedsz 4000 méter fölé, ahol a puszta létezés is nehezére esik az embernek. Ha azonban készen állsz arra, hogy egy igazi harmadik világbeli országban utazz, akkor Bolíviát imádni fogod. De hogy ne csak a hegyeket lásd Bolíviából, elmerészkedsz Samaipata köderdőibe és az Amboró Nemzeti Parkba is...
Este érkezel meg La Pazba, Bolívia fővárosába. A repülő 4000 méter magasan tesz le, de az éjszakát 3700 méteren egy belvárosi, szépen felújított hostelben töltöd.
Reggeli után kisbusz jön érted a szállóhoz, amivel az Altiplánón utazva a kb. 80 kilométerre fekvő Tiwanaku romvárosába utazol. A Wirakocha tiszteletére építtetett város Bolívia első számú régészeti parkja. Tiwanaku (néhol Tihuanaco) múltjáról nem sokat tudunk, csupán annyit, hogy a tiwanaku népcsoport alapította 400 körül. Bár a környező táj nem olyan lebilincselő, mint pl. Machu Picchunál, az embert mégis valami megmagyarázhatatlan misztikum ejti rabul, amikor a városba lép. Nem csoda, hogy sokan a Föld középpontjának tartják (egyes nyelvészek szerint nevét is innen kapta). A város amúgy pici, másfél óra alatt bőven körbe lehet járni. Ezután irány a múzeum, ahol a romváros feltárása során talált cserépedények és ékszerek láthatók, majd visszaülsz a kisbuszba, amivel La Paz termináljára utazol. Menetrendszerinti buszra ülsz fel, amivel 3 óra alatt a Titicaca-tó partján fekvő Copacabanába utazol. Két óra után, Tiquinánál éred el a Titicaca-tavat, amin motorcsónakkal kelsz át (buszodat egy teknő dobja át a szoros túlpartjára). Innen újabb egy órás, csodálatos utazás következik Copacabanába, Bolívia hippitanyájára, ami tömve van turistákkal. Mindenhol hostelek, éttermek sorakoznak. Érdemes kisétálni a piacra, ahol egzotikus gyümölcsöket kóstolhatsz, vagy mássz fel a város fölé emelkedő Kálváriára, ahonnan remek képeket lőhetsz. Naplementére mindenképp sétálj le a tó partjára, hogy lencsevégre kapd, ahogy a Nap lebukik a Titicaca-tó mögött. Éjszaka készülj hidegre.
Valamivel 8 után hajóra pattansz és irány az alig 10 kilométerre fekvő sziget. A hajó legalább 50 éve szolgál a Titicaca-tavon, ezért ne készülj gyors menetre, Isla del Solt több mint két óra alatt éred majd el. Érkezés után elfoglalod szállásodat egy challapampai vendégházban, majd vezetőddel nekiindulsz a szigetnek, hogy felkeress néhány inka romot. Egy óra gyaloglás után érkezel meg az Áldozó asztalhoz, ahol az inkák anno Inti, a Napisten tiszteletére lámákat öltek le. Mögötte fekszik Chincana, Wirakocha egykori otthona, ahonnan mesés kilátás nyílik a tóra. Ha kedved tartja, sétálj vezetőddel végig a sziget gerincén Challa falujába, ahonnan a part menti fövenyen tudsz visszatérni a szállásodra. Naplementére mindenképp menj ki Challapampa homokos partjára vagy mássz fel egy kiszögellésre, mert álomszép látványban lehet részed.
[Táv: 8 km; Szint: fel 250 m, le 250 m; Menetidő: 4 óra]
Reggel visszatérsz Copacabanába, ahol buszba pattansz és irány La Paz. A délutáni órákban lehetőséged lesz megismerkedni a boszorkánypiaccal, ahol a helyi kofák hallucinogén őserdei növényeket, lámaembriókat, preparált majmokat és egyéb áldozati kegytárgyakat árusítanak. Ha mindez nem hoz lázba, akkor merülj alá a színes szőttesek kavalkádjába. Ezen kívül érdemes ellátogatni a főtérre, valamint a Valle de la Luna névre hallgató badlandhez, ahol mesés kárpiramisokat fotózhatsz. Az éjszakát a szokott helyen töltöd.
Napfelkeltekor érkezik érted egy kisbusz, amivel a La Paz fölé emelkedő, 5395 méter magas Chacaltaya lábához utazol. A 2009-ig a Föld legmagasabban fekvő sípályájával büszkélkedő csúcs a globális felmelegedés hatására mára szinte teljesen hómentes, ettől azonban könnyebben mászhatóvá vált. Az út a Chacaltayához egészen mesés lesz, hisz a háttérben folyamatosan feltűnik a Paramount Pictures emblematikus hegye, a 6088 méter magas Huayna Potosí. A buszból 5100 méter magasan szállsz ki, ahol megcsap majd az oxigénhiány. Lassú, de egyáltalán nem nehéz emelkedésre készülj. Másfél óra alatt érsz fel az 5395 méteres csúcsra, ahonnan ellátni egész a Titicaca-tóig, tiszta időben Amazóniáig. Fotózkodás után leereszkedsz a buszodhoz, amivel visszatérsz a szállóra. Még lesz lehetőséged lezuhanyozni, majd irány La Paz főtere, ahol a katedrális és a parlament található. Városnézés után kitaxizol a buszpályaudvarra, ahonnan este 8 körül indul a buszod Dél-Bolíviába, Uyuníba. A busz kényelmes alvó busz lesz, ezért nem fogsz álmatlanságtól szenvedni.
[Táv: 3 km; Szint: fel 300 m, le 300 m; Menetidő: 3 óra]
Reggel 8 körül fut be a buszod Uyuní városába, ahol megreggelizel, majd dzsipbe pattansz és elindulsz a Föld leszárazabb sivataga felé. Első megállódat San Cristóbal bányafalujában tartod, ahol megtekinted annak furcsa templomát. Innen másfél óra kocsikázás után betoppansz a több ezer hektáron elterülő Kőerdőbe (Valle de Rocas). Mesebeli vidék ez, olyan, mintha egy ősi kultúra hagyta volna hátra, pedig nem, csak a szél faragta olyanra a sziklákat, hogy az ember azt hiszi, visszarepült az ókorba. A Valle de Rocas után megkezded az emelkedést a 4000 méter felett fekvő Siloli-sivatagba. Borát ásványoktól fehérlő tavakat érintesz, átkelsz egy 4600 méteres hágón, majd leereszkedsz a Laguna Colorada felett fekvő menedékházakhoz. Éjszaka nem ritka a -10°C-os hideg, ezért készülj jó sok meleg holmival.
Hajnalban elhagyod a Laguna Colorada vidékét, és felkapaszkodsz túrád legmagasabb pontjára, a 4850 méter magasan fekvő Sol de Mañana gejzírhez. Iszapfortyogók és fumarolák mindenfelé, amíg a szem ellát. Bár a hőmérséklet napközben is fagypont körül marad, a vulkáni működés hatására rendesen leizzadsz majd. Ezután leereszkedsz a völgybe, ahol megmártózhatsz egy természetes termálforrás 40 fokos vizében, majd folytatod dzsiptúrádat a Laguna Verdéhez. A 4400 méter magasan fekvő, zöld színű tó a Föld legmagasabb, hósipka nélküli hegyének, a majd 6000 méter magas Licancabur-vulkánnak az árnyékában fekszik. Az odavezető út egészen mesés. Megállsz fotózni a Dalí-sivatagnál, ahol olyan sziklaformációkat láthatsz, amiket a spanyol festő néhány évtizede vászonra vetett úgy, hogy állítólag soha nem járt Bolíviában. A Laguna Verdénél lesz tíz perced fotózni, annál többet úgysem bírsz majd a durva szélben.
Visszatérsz a Laguna Coloradához, ahol eddigre már kiolvadtak az éjszaka folyamán jégbe fagyott flamingók. Büszkén pózolnak majd a fényképeződnek, de a tó partján láthatsz vikunyákat és viszkacsákat is. Miután kifotóztad magad a vörös színben pompázó tónál, visszaszállsz a dzsipbe, és megkezded utazásodat vissza északnak. 40 perc kocsikázás után megállsz a vidék legismertebb képződményénél, az Árbol de Piedránál, ami egy semmiből kinövő fa formájú szikla. Ezután érintesz több apró lagúnát, amik partján ismét lesz lehetőséged flamingókat fényképezni. Az út elvész a sivatag homokjában, így ez a szakasz nem lesz gyors. Délután 3 óra magasságában éred el az 5865 méter magas Ollagüe-vulkán lábát. Innen egy órát utazol keresztül a Salar de Chiguanán Atulcha faluba, ahol egy hamisítatlan sóhotelben töltöd az éjszakát.
Fél óra utazás után megérkezel a több mint 12 000 km² összterületű, 3653 méter magasan fekvő és esős évszakban átlag 20 cm mély tóval borított Salar de Uyuníhoz. Ha a hófehér aljzaton van víz, akkor az egész Salar hatalmas tükörként viselkedik; összefolyik az ég és a föld, az ember hirtelen teljesen elveszik a dimenziókban. Első megállódat az Incahuasi-szigeten tartod, ami a legnagyobb sósziget a vidéken. Felszínét Trichoreus kaktuszok borítják, az egyetlen nem fűféle, ami megél ezen a kellemetlen vidéken. Dzsiptúrád során érinted az Ojos de Salart, azaz a Sószemeket, majd ellátogatsz egy vonattemetőbe, ahol azok a bányavagonok és -mozdonyok rostokolnak, amiket 100 éve hagytak magukra a bányatulajdonosok, mert gazdaságtalan volt a működtetésük. Vezetőd elmeséli Butch Cassidy és a Sundance kölyök történetét, akik nagy hatással voltak arra, hogy a bányákat biztonsági okokból bezárják. Miután kifotóztad magad, elindulsz vissza Uyuníba, ahová délután 4 óra magasságában esel be. Uyuníban buszra szállsz, és irány az ezüstbányáiról híres Potosí, ahová valamivel este 7 után érkezel. Szállásod egy nagyon szép, koloniális hangulatú posada lesz.
Potosí neve egykoron egybecsengett mindazzal, ami a gazdagságot jelentette. Létezik egy mondás, miszerint Potosí bányáiból a spanyolok annyi ezüstöt szállítottak Európába, hogy annyiból akár hidat is építhettek volna. Az egykor volt gazdagság mára a múlté, de a város máig magán hordozza a több évszázados fényűzés minden nyomát. Szép koloniális épületek, díszes templomok sorakoznak az utcák mentén - kétségkívül Potosí Bolívia egyik legszebb városa. Egy több mint tíz éves dokumentumfilm hatására - ami a potosi bányászok életét mutatta be - ma turisták ezrei érkeznek a városba, hogy megbizonyosodjanak róla, a helyiek valóban könyörtelen körülmények közepette végzik a munkájukat. Evo Morales közbenjárásának köszönhetően a munkakörülmények sokat javultak, de ettől még potosi bányái a Föld legkeményebb helyeinek egyike. A délelőttöt a most is működő bánya bejárásával töltöd. Elsőként bevásárolsz; dinamitot, tiszta alkoholt és kokalevelet viszel ajándékba a bányászoknak. Ezután végigtúrázol a járatokon, s ha van rá lehetőség, lemerészkedsz az alsóbb szintekre, ahol már csak az igazán kemény srácok dolgoznak. Légszomj, 40 fok meleg, 100%-os páratartalom és sűrű por - ez fogad odalenn. Miután "kiélvezted" a bányákat, irány a város. Ellátogathatsz Bolívia legnagyobb pénzverdéjébe, ahol betekintést nyerhetsz a spanyolok kizsákmányoló múltjába, valamint láthatod Bolívia és Spanyolország egykoron itt kibocsátott összes érméjét. A városban több tucat templom és parókia kereshető fel, így nem fogsz unatkozni. Ha igazán szép képeket akarsz lőni, akkor naplemente után is sétáld végig a várost, mert az épületeket szépen kivilágítják.
KÜLÖNPROGRAM: Pénzverde (kb. 10 US$), templomok (kb. 8 US$).
A reggeli órákban kitaxizol a pályaudvarra, és a 2700 méteren fekvő Sucréba, Bolívia fővárosába utazol. Sucre minden kétséget kizáróan Bolívia legszebb városa, kílmája pedig jóval kellemesebb az eddigieknél. Az 1500-as évek elején alapították, itt kiáltották ki anno Bolívia függetlenségét is. Csodaszép koloniális épületei 1991 óta a Világörökség részét képezik. Körbejárod a főteret, betérsz a katedrálisba, s ha kedved úgy tartja, keress fel néhány múzeumot vagy kolostort. Ha kimozdulnál a városból, akkor pattanj taxiba és látogass el a várostól 6 kilométerre fekvő Cretácicóba. Ez a park a Föld egyik legnagyobb szabadtéri múzeuma, ahol több mint 5000 dinoszaurusz lábnyom figyelhető meg. Vacsorára ülj be egy jobb étterembe, mert Sucréban eheted a legjobb bolíviai ételeket.
KÜLÖNPROGRAM: múzeumok (kb. 5 US$), kolostorok (kb. 10 US$), Crétacico (kb. 8 US$).
Délelőtt 10 órakor indul egy kamion, ami a jalq'a indiánok földjére visz, a Cordillera los Frailes mélyére. Csodás út ez, bár a körülmények spártaiak. Nincs ülőhely a kamion hátulján, együtt kell zötykölődj órákon át a népviseletbe bújt és kokalevelet rágcsáló indiánokkal. Felkapaszkodsz 3500 méter magasra, majd visszaereszkedsz a völgybe, ahol Chaunaca kellemes faluja fekszik. Innen már csak 1 óra Potolo tradicionális faluja, amit a hegység legszebb kanyonján át érsz el. A helyiek búzatermesztésből élnek. Részese lehetsz, ahogy ősi körülmények közepette, lovak segítségével csépelik a kalászt és hántolják a búzaszemeket. Az asszonyok kalapban, fekete szoknyában és piros mellényben dolgoznak, a férfiak fehér nadrágban és ingben, valamint süvegben, mezítláb teszik mindezt. Szabadon fotózhatod őket, de legyen nálad osztogatható kokalevél.
Ebéd után fél napos gyalogtúrára indulsz a hegyek mélyére, hogy ebédre Maraguába érj. Hihetetlenül elhagyatott ez a táj, rajtad kívül csak birkák és pásztoraik járják a hegyeket. Több száz évet utazol az időben vissza, hogy olyat láss, ami nagyon ritka a 21. században. Potolóból 300 méteres kaptató vezet fel a hegyekbe, néhol kiszáradt völgyeket keresztezel, amik partján hegyi kristályok és kalcitmezők csillognak. Utadat papagájok kísérik, a gyapjas nyúl mellett ez a másik jól megfigyelhető állat a hegyekben. Egy-két apró tanyát érintesz, majd a Maragua-kráter peremén haladva elérsz a Kék-hegyhez. Innen már csak ereszkedned kell. A késő délutáni órákban futsz be a faluba, a szállásod egy helyi vendégházban lesz.
[Táv: 13 km; Szint fel: 650 m, le: 350 m; Menetidő: 5 óra]
Reggel érkezik érted egy busz, amivel a 10 kilométerre fekvő Quila Quila falujába utazol. Itt kiszállsz, majd Közép-Bolívia legöregebb templomának megtekintése után felbaktatsz a közeli Tela Phaqui hegy oldalába, ahol prekolumbián piktogramokat láthatsz. A 2-3000 éves karcolatok között ember- és állatalakok, valamint nonfiguratív formák láthatók. Az egy órás kirándulás után visszatérsz a buszhoz, amivel visszatérsz Sucréba. A délután a szabadprogramoké, majd 6 óra magasságában kitaxizol a pályaudvarra, ahonnan indul az éjszakai buszod Samaipatába.
[Táv: 2 km; Szint fel: 150 m, le: 150 m; Menetidő: 1 óra]
A kora reggeli órákban futsz be a köderdők mélyén megbúvó Samaipata falujána. Rendesen el leszel csigázva a 12 órás zötykölődés után, nagyon jó lesz elfoglalni a szobádat és lezuhanyozni végre. A délelőtt a pihenésé, majd ebéd után dzsipbe pattansz és a 8 kilométerre fekvő El Fuerte romvárosához utazol. Negyed órás sétával éred el a központi monolitot, ami Dél-Amerika egyik legnagyobb rejtélye. A szikla közepén fut egy párhuzamos vonal, ami a Halley-üstökös 1066-os pályáját írja le, a romok azonban a 4. századból származnak. A romváros körbejárására másfél óra elég, ezután visszatérsz Samaipatába. Este érdemes beülni egy helyi kocsmába és élvezni azt, hogy végre nincs éjszaka csontig hatoló hideg.
A mai napon az Amboró Nemzeti Park látnivalóival fogsz megismerkedni. Reggeli után ismét dzsipbe pattansz, majd az egy órányira fekvő Bella Vista falujába utazol. A kevesek által ismert őserdei út végén megérkezel a Codo de los Andes nevű kilátóhoz, ahonnan lélegzetelállító látvány tárul eléd: az Amboró buja erdővel borított süveghegyei. Bella Vistából visszaereszkedsz a főútra, ahol a Cascadas de Cuevas vízesésrendszere figyelhető meg. Egy órás sétára indulsz a 10-15 méteres vízesések közé, közben papagájokat és más trópusi madarakat fotózol. Kis szerencsével majmokat és lajhárt is lencsevégre kaphatsz. A vízesésektől fél órányira fekszik a Laguna Volcán. A 2700 méter magasan fekvő krátertó egy öt csillagos hotel tulajdona, de szerencsére beengedik a turistákat, hogy körbejárhassák azt. A tó mesés helyen fekszik, gyönyörű mészkőszirtek ölelésében. Fejed felett ismét papagájok röpködnek, a nádasban jasszánák és fütyülő gémek bújnak meg. Egy óra alatt körbesétálod a lagúnát, majd visszaülsz a dzsipbe és irány Santa Cruz városa, ahová délután 4 óra magasságában érkezel. Elfoglalod a szállásodat nem messze a főtértől, majd rövid, városnéző sétára indulsz. Éjszaka búcsúbuli, mivel holnap indulsz vissza Európába.
A géped csak délután indul Európa felé, így lesz időd egy rövid városi sétára Santa Cruzban. Ha van hozzá kedved, látogass el a közeli Lomas de Arenához, ami egy lagúnarendszer kiszáradásával visszamaradó homoksivatag. Dél magasságában visszatérsz a városba, megebédelsz, majd irány a repülőtér.
A túrára a következő felszereléssel készülj:
Bolívia természetföldrajzilag két nagy és több kis egységre osztható. Az ország nyugati 1/3-át az Andok hegyláncai és az Altiplano uralja, a keleti 2/3-ot pedig Amazónia és a Gran Chaco. A túra alatt az ország andoki területeit és Santa Cruz térségét járod majd be.
A Titicaca-tó 3800 méter magasan fekszik, akárcsak La Paz. A főváros medencéje az Altiplano határa, onnantól a Keleti-Kordillera 6000 méter fölé nőtt csúcsai meredeznek egészen Amazóniáig. A Cordillera Real és a Cordillera Apolobamba alig 100 kilométer szélesek, azonban így is majdnem egy tucat 6000-es és több száz 5000-es emelkedik a területükön. Az Altiplano az andoki területek 2/3-át foglalja magába. Átlag 3700-3800 méter magas. Itt fekszik a Poopói-tó és a Salar de Uyuní, amik Bolívia legnagyobb kiterjedésű sótavai. A Salar de Uyuní legnagyobb mélysége 80 cm, átlagosan 10-20 centiméteres víz borítja a felszínét, de májustól októberig tejesen száraz. Santa Cruz és környéke Amazónia, a Gran Chaco és az Andok ütközőzónája. Az Amboró Nemzeti Park még 1000-2500 méter magasan fekszik, de Santa Cruz igazi trópusi nagyváros.
Bolívia andoki területeinek éghajlata erősen hegyvidéki. A fővárosban és az Altiplanón napközben 15°C, éjszaka 0°C várható. Esőre nem kell számítani, de nagy szélre készülhetsz a Titicaca-tavon és a Salar de Uyuní területén. A leghidegebbre Potosíban és a Laguna Colorada környékén számíts, ezeken a helyeken éjszakánként akár -10°C is lehet. Sucre klímája nagyon kellemes. Napközben 20°C-ra, esténként 5-10°C-ra számíthatsz, ez a vidék az örök tavasz otthona. Az Amboró Nemzeti Parkban akár 25-30°C is lehet napközben, míg Santa Cruzban igazi trópusi klímára készülj. Ezen a vidéken eső bármikor előfordulhat.
Bolívia konyhája jellegzetes és jó. Jobb éttermekben bőséges a választék, bár az éttermi étkezés újabban drága. A helyi kifőzdék nem rosszak, 2 US$-ért rendesen jól lehet lakni egy hatalmas tál levessel, amiben megáll a kanál. Mindenképp kóstold meg a pique machót és a chorellanát, amik klasszikus bolíviai ételek. Egyre több helyen van pizzéria, de nagy csodára ne számíts, csak a számla láttán; pizzázni drága mulatság.
Bolíviában a sör, a bor és a pisco egyformán népszerű. Borok közül a legnépszerűbb a Kohlberg és a Solana, ráadásul megfizethetők. A sör az elmúlt években nagyon megdrágult. Amíg 2010-ben még egy dollárt kellett fizetni egy üveg Paceñáért vagy Huariért, mára az ár 3-4 US$. Rövidek közül a törkölypálinka, vagyis a pisco a legnépszerűbb, de szegényebb vidékeken a többség 97%-os orvosi alkoholt(!!!) vedel. A helyi gyümölcsturmixok kiválók és vitamindúsak, a többség mégis a szénsavas üdítőket preferálja. Bolíviában legalább egy tucat kólamárka létezik.
Ne fogyassz csapvizet, bár egy-két helyen azt mondják, lehet. A palackos víz Bolíviában nem vészesen drága.
A repülőút hosszú lesz, legalább egy dél-amerikai átszállással. Valószínűleg Limából, Santiagóból, Buenos Airesből, Sao Paulóból vagy Rióból fogsz La Pazba érkezni, visszafelé ugyanezeket a reptereket fogod érinteni.
Helyben távolsági buszokkal utazol majd. Az utak évről évre jobbak, ezért a menetidők is lecsökkentek. Az egyetlen hely, ahol szenvedni fogsz a buszon a Sucre-Samaipata szakasz lesz, ahol 400 kilométert 12-14 óra alatt teszel majd meg (igény esetén ez a buszozás kiváltható repülővel).
Tiwanakuba, a Chacaltayára és az Amboró Nemzeti Parkba privát kisbusszal jutsz majd el, a jalq'a indiánok földjére kamionplatón érkezel. A Salar de Uyunít és a Siloli-sivatagot privát dzsipekkel járod körbe.
Bolíviában a minőség messze elmarad az európaitól, ezért légy nagyon toleráns. Ár-érték arányban a legjobb helyeken fogsz aludni, azonban ez is rugalmasságot igényel a részedről.
La Pazban és Copacabanában aránylag tiszta és rendes szállón töltöd majd az éjszakát. A szobák nem lesznek túl melegek, de cserébe lesz meleg víz a fürdőszobádban. Az Isla del Solon egy helyi család vendégházában alszol. Fürdőszoba nem mindenkinek jut majd, de be szoktuk egymást engedni letusolni. A Salar de Uyuní határában fekvő Atulchában egy nagyon hangulatos sóhotelben töltöd majd az éjszakát. 1,5 US$-ért lehet meleg vízzel zuhanyozni, bár sokszor nincs víz - hahó, ez sivatag! A Laguna Coloradánál menedékházban alszol, fürdési lehetőség nem lesz. Potosíban egy gyönyörű koloniális hotelben alszol. Saját fürdőszobád ugyan nem lesz, de a közösségi zuhanyzók és WC-k makulátlanok. Sucréban, Samaipatában és Santa Cruzban kellemes helyeken töltöd az éjszakát, és végre ismét lesz privát fürdőszobád. Maraguában, a jalq'a indiánok földjén ismét menedékházban alszol. Egyszerű lesz, de tiszta. A menedékházak kivételével mindenhol 2-3 ágyas elhelyezésre készülj.
Az Altiplanon éjszakánként hideg lesz, a fűtést azonban hírből sem ismerik. Hozz magaddal egy jó hálózsákot!
A wi-fi Bolíviában elég gyenge, de La Pazban, Copacabanában és Santa Cruzban nem lesz gond. Potosíban és Sucréban olykor kimarad a szolgáltatás, Samaipatában pedig olykor van jel. A Salar de Uyuní környékén és Maraguában nem lesz internet.
Bolívia pénzneme a boliviano (Bs). 1 US$ = kb. 6,8 Bs. Bolíviában, ahogy egész Dél-Amerikában, az eurót nehéz beváltani, ezért dollárt hozz magaddal. Csak a nagyvárosokban, La Pazban, Copacabanában, Potosíban, Sucréban és Santa Cruzban lehet pénzt váltani. Utazási csekket is be lehet váltani, de sok vele a macera, ezért inkább kerüld. A bankautomaták a dombornyomott VISA és MasterCard kártyát elfogadják, más kártyákkal csak egy-két helyen lehet boldogulni.
Bolívia a színes vásznak és kézműves termékek hazája. Isten pénze sem lenne elég arra, hogy a La Paz-i piacon mindent megvegyél, ami tetszik, még úgy sem, hogy a legtöbb áru röhejesen olcsó.
Az élelem jellemzően nem drága, de az éttermek költségesek. Mi az utcai evészet hívei vagyunk, ha Te is, akkor átlagos ajándékmennyiséggel számolva 300 dollárból kijöhetsz.
Bolíviában 110 V a hálózati feszültség. A mai elektromos készülékek általában már működnek ezzel a feszültséggel is, de teljesítményük alacsonyabb. Mindenképp ellenőrizd le, hogy elem- és mobiltöltőd működik-e 110 V-tal. Ha nem, akkor transzformátort kell beszerezz, ami nem kevés utánajárás, mivel nem kapható bármelyik elektromos szaküzletben. Általában repülőtereken beszerezhető, illetve interneten rendelhető, de nem olcsó. 100 US$ alatt biztosan nem úszod meg. Bolíviában bár az amerikai aljzat (kétágú, szögletes) a hivatalos, a legtöbb szállón lesz európai forma is. Az egyszerűség kedvéért legyen nálad formaátalakító, ami bármely elektromos szaküzletben beszerezhető 1000-2000 forintért. Repülőtéren is kapható.
Bolívia hívószáma +591. A vezetékes hívás ára internetkávézókból újabban egyre kedvezőbb, a mobilhívás azonban drága. Olcsóbb megoldás, ha kártyafüggetlen telefont hozol ki magaddal, amibe helyben vásárolsz kártyát. Fontos, hogy a telefonod legyen háromsávos, mégpedig olyan, ami bírja az 1900-as sávot (van olyan háromsávos telefon, ami a klasszikus 900 és 1800 mellett a 2100-as sávon működik, az nem jó).
Bolíviában a nagyobb településeken van internetkávézó. A szállókon lesz wi-fi, de a legtöbb helyen gyenge minőségű.
Veszélyekből Dél-Amerikában van elég, de ezek többsége nem a természetből származik. Bolíviában máig komoly gondot okoz a zsebesek jelenléte, éppen ezért nagy értékeket ne tarts olyan helyen, ahonnan az könnyen elvihető. Fényképezőgép a nyakba legyen akasztva, a hátizsákodat - főleg buszokon - fogd az öledbe vagy hordd a hasadon. A dugipénzt oszd szét több részletre és rejtsd el különböző helyeken. A zsebedben csak éppen aktuális költőpénz legyen, amit a legjobb olyan övben hordani, amin van zseb. Erőszakos fellépésekre nem kell számítani. A hölgyek kaphatnak megjegyzéseket, de nem kell félni, a bolíviai fickók nem erőszakosak.
Természeti veszélyek főként az Altiplanón leselkednek rád. 3000 méter felett komoly gond lehet a magashegyi betegség, ami oxigénhiányból származó fejfájással, hányingerrel, étvágytalansággal, hasmenéssel és orrvérzéssel járhat. Ha bármelyiket kicsit is észleled magadon, azonnal jelezd azt a vezetődnek. Mivel a túrádat La Pazban, 3700 méter magasan kezded, ezért nem árt, ha van már magashegyi tapasztalatod.
Bolíviában a higiéniás szint messze elmarad az európaitól. A városi szállók tiszták, de egyszerűek lesznek, sok helyen nem lesz meleg víz. Az étkezéssel nem szokott gond lenni. Kövesd túravezetődet a piacra, ő tudja kinél lehet komolyabb gond nélkül étkezni. Csapvizet ne igyál! A kórházak nem túl tiszták és nem is modernek, vidéken pedig jobb, ha a piócás emberhez fordulsz.
Kötelező oltás csak egy van a térségbe, a Sárgaláz elleni vakcina. Ezt akkor is kérhetik, ha nem mész esőerdőbe, ezért mindenképp adasd be! Erősen ajánlott a Hepatitis A+B kombinált és a Tetanusz oltások beszerzése. Ezek beadását legkésőbb 1 hónappal az utazás előtt meg kell kezdeni. Maláriától nem kell tartani, mert az utolsó nap kivételével végig hegyvidéki területen fogsz mozogni. Az oltásokkal kapcsolatban nézz körbe az Országos Epidemiológiai Központ honlapján.
Bolíviában a közép-európai időzónához képest az időeltolódás télen -5 óra, nyáron -6 óra.
Az országba magyar állampolgárnak nem kell vízum, de hazaút előtt van repülőtéri adó (25 US$).
Vulkántúrák az Irazú és a Turrialba csúcsára, felejthetetlen szafarik a Corcovado és Manuel Antonio Nemzeti Parkban, vizes programok Uvitában és az Isla del Cañón.
Utazás Guatemala legnagyobb látnivalói mentén, vulkánokkal, őserdei dzsungeltúrákkal, maja romvárosokkal, Karib-tengerrel, indiánokkal.
A Zona Cafetera megismerése után túrázol a Los Nevados Nemzeti Parkban, ismerkedsz Jardín természeti csodáival, bulizol Medellínben, végül pihensz egyet a Csendes-óceán partján.
Körutazás Francia Guyana, Suriname és Guyana érintésével, dzsungeltúrák vízesésekhez és indián közösségekhez.
Kéthetes körutazás Belize legszebb természeti és történelmi látnivalói mentén karib-tengeri pihenéssel kiegészítve.
Körutazás a Yucatán-félszigeten Chichén Itza, Uxmal és Calakmul romvárosainak érintésével, Tulum és Holbox csodaszép tengerpartjaival, valamint Izamal és Campeche koloniális városaival.
Utazás a perui és bolíviai Andokban érintve a Machu Picchut és a Titicaca-tavat, dzsiptúra a Salar de Uyuníban, magashegyi túra La Paz körül.
13 napos körutazás a három nagy sziget, Santa Cruz, Isabela és San Cristóbal érintésével óriásteknősök, fókák, tengeri leguánok és óriásráják társaságában.
Aruba és Bonaire fehér homokos öblei, Curacao nemzeti parkjai, Sint Maarten bulis városai, Saba és Sint Eustatius vulkánjai egyetlen túrába összegyúrva.
Perui körutazás alternatív ösvényeken a Cotahuasi-kanyon, Espinar, a Szivárvány-hegység, Tipón, Waqra Pukara és Choquequirao érintésével.
Körutazás Argentína borvidékei mentén, ismerkedés a világ talán legjobb boraival, az argentin steakkel és az andoki konyhával.
Perui körutazás Machu Picchuval, Titicaca-tóval, Nazca-vonalakkal, Cuzcóval, Limával, a Colca-kanyonnal és Arequipával.
Asunción környékének körbejárása után ismerkedés az Itaipú-vízerőművel és a Salto Mondayjal, majd az Iguazú-vízesés brazil és argentin oldalának felfedezése után jezsuita missziókat keresel fel. Állatles az Esteros del Iberá mocsárvidékén, Buenos Aires-i városnézés, majd kalandozás Uruguay óceáni partvidékén.
Utazás Dél-Kolumbiában a Tatacoa-sivatag, Tierradentro, a San Agustín Régészeti Park, a Fin del Mundo ökopark, a Laguna Verde, a Rio Mayo-kanyon és Popayán érintésével.
Látogatás Kolumbia legszebb koloniális falvaiban, ismerkedés az arhuaco indiánokkal, majd dzsungeltúra Ciudad Perdidához és városnézés Cartagenában.
Körutazás Costa Ricában vulkán- és dzsungeltúrákkal, Karib-tengerrel, nemzeti parkokkal, hihetetlen élővilággal.
Utazás Boyacá, Santander, Cundinamarca és Tolima koloniális falvai mentén Közép-Kolumbia legszebb természeti látnivalóihoz, valamint Muzo smaragdbányáiba.
Utazás Venezuela legfontosabb látnivalói mentén, állatles a Los Llanoson, őserdei csónaktúra az Angel-vízeséshez, Andoki trekkingtúrák, Karib-tenger.
Őserdei körutazás Kolumbia ismeretlen vidékein a Los Llanos és a Serranía de la Macarena színes folyóinak és táblahegyeinek mentén.
Utazás Costa Ricában és Panamában, vulkán- és gyalogtúrák, őserdei kirándulások, karib-tengeri nyaralás és rengeteg állat.
Két hetes kalandozás a Pantanal mocsárvidékén és annak táblahegyei mentén kapibarák és kajmánok között, garantált jaguárlessel körítve.